A szabad akarat - azaz, hogy hatalmunkban áll-e saját gondolataink és cselekedeteink irányítása vagy csupán egy külső erő determinál minket cselekvésre – nem csupán a filozófia és a teológia egyik régi és sok vitát kiváltó kérdése, hanem sokkal fiatalabb tudományágaknak, többek között a neurológiának is.
A napokban olvastam Boldogkői András cikkét; „Létezik-e szabad akarat?”. A cikk szerzője molekuláris genetikával foglalkozó biológus, aki a közelmúltban számos ismeretterjesztő cikkével borzolta a kedélyeket. Az enyémet is. A szerző, cikkében azt állítja, hogy nem létezik szabad akarat, azaz a genetikai örökségünk és a minket ért környezeti hatások együttesen és kizárólagosan határozzák meg a viselkedésünket. Ezt az állítását több tudományos cikkel is megpróbálja alátámasztani.
„Az állatok is rendelkeznek a tudat bizonyos elemeivel, de az emberi tudat alapvetően új képességekkel vértezi fel az elménket. Szimbólumokon alapuló beszéddel kommunikálunk, fejlett társadalmakat építünk, valamint felfogjuk, hogy létezünk, és azt is, hogy egyszer vége szakad e létnek. A legtöbben azonban nem vagyunk hajlandóak ez utóbbi tény elfogadására, ehelyett misztikus hiedelmekkel próbáljuk meg kimenteni tudatunkat agyunk fizikai fogságából. Nemcsak az egyes vallások teszik ezt, hanem egyes modern tudományfilozófia irányzatok is megkísérlik az agy és a tudat szétválasztását.” - írja cikkében Boldogkői.
A cikk írója egy - Benjamin Libet által végzett - kísérletre hivatkozva próbálja bizonyítani, hogy a tudat illúzió, mert csupán követi és nem eldönti az agy által meghatározott cselekvést, azaz nincs szabad akaratunk. A kísérlet során Libet a kísérleti alanyoknak azt a feladatot adta, hogy egy óra számlapját figyelve, egy adott pillanatban, határozzák el, hogy felemelik a kezüket. A kutató EEG-vel vizsgálta az agy mozgatókérgének az aktivitását, EMG-vel pedig – az izomfeszülés alapján – a kézfelemelés kezdetének pontos idejét regisztrálta. A kísérlet során kiderült, hogy a mozgatókéreg kb. fél másodperccel azelőtt elkezdett készülni a feladatra, mint ahogyan a kísérleti alany elhatározta volna a mozdulatot.
Amikor elolvastam Boldogkői cikkét szinte azonnal eszembe jutott, hogy utánanézzek annak, hogy milyen kísérleti eredmények vannak, amelyek alátámasztják a szabad akarat létezését, ugyanis nagyon egyoldalúnak és egyúttal kétségbeejtőnek éreztem a cikk végkövetkeztetését. Nagyon hamar rengetek cikkbe „botlottam”, amelyek reflektáltak a szerző írására. Úgy tűnik mások sem tudtak szó nélkül elmenni a provokatív gondolatok mellett. A legérdekesebben Bernáth László „Létezik-e hihető tudományos ismertető?” cikkét találtam.
Bernáth, cikkében leírja, hogy a Libet által elvégzett kísérlettel kapcsolatban az elmúlt harminc évben több kétely is felmerült. Schurger és munkatársai az elmúlt években egy olyan kísérletet végeztek, amely megcáfolja, de legalábbis nagyon erősen megkérdőjelezi az eredeti kísérlet következtetéseit. Sőt mi több kísérlete eredményeit maga Libet sem a szabad akarat cáfolataként, hanem a szabad akaratról alkotott új koncepcióként értelmezte.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvassa el a szabad akaratról írt cikkeket és gondolkodjon el ezen a kérdésen, hiszen ez katolikus hitünk alapja is. Nem utolsó sorban pedig azon, hogy „létezik-e hihető tudományos ismertető”. Nem kell a tudománynak mindent elhinni. Ebben nyugodtan legyünk szkeptikusak.
