Nyomokban negatív, erősen szubjektív, statisztikákat mellőző társadalomképet tartalmaz!
Napjainkban trendi lett az instant szó. Nem ritkán találkozom vele, mint a kapcsolat szó már-már állandósult jelzőjével. S tényleg milyen találó! Bár kissé negatív utópia, de nem elképzelhetetlen, amint egy huszonéves srác egy kávéautomatához hasonló masina előtt aprópénzt keresgélve majd a kis gombot megnyomva várja az éppen készülő instant kapcsolatát.
Pár gombnyomással be lehet állítani, hogy esetleg több hajjal, hosszabb lábakkal vagy keskenyebb derékkal legyen a kívánt partner. Igény szerint elkészíthető, alig pár perc! S ugyanilyen hamar véget is ér az élmény, melyet - a hasonlatnál maradva- egy forró instant kávé nyújt.
Nem új gondolat. Mondhatnám akár - némi túlzással- kollektív élmény, hogy milyen mű és látszatra csilli-villi a társadalom, melyben élünk. Megtetszik, megveszem, majd ugyanolyan hamar el is dobom, mert találok valami első ránézésre jobbat. Sajnos van, hogy épp oly gyorsan mennek tönkre kapcsolataink, mint az a cipő, amit csupán 2 hete vettem a nyugati aluljáróban.
Szeretem nézni az embereket, elcsípni mondataikat a kombínón két megálló közt. Ilyenkor szembesülök leginkább azzal, milyen értékmentes, pillanatnyi élményeket hajhászó világba csöppentem. Már azt is sokszor nagy csodálkozás övezi, mikor valaki arról beszél, hány éve él boldog párkapcsolatban. S akkor a házasság szó még ki sem jött a szánkon, az már régóta a sarokba lett száműzve egy poros dobozban. Sokan elképzelni sem tudják, hogy létezik még olyan ember, aki házasodni szeretne, hiszen az „csak egy papír”. Keresztény fiatalként nehéz szembesülni az előbb leírtakkal. S akármennyire is akarjuk, próbáljuk kizárni ezeket a véleményeket, hatnak ránk. Elkedvtelenítenek.
S most itt be is kéne fejeznem az írást, ha úgy tennék, miként sokan mások, akik hasonló gondolatokat megfogalmaznak, elpanaszolnak. De sorry, nincs vége! Felelőtlen megállni és belenyugodni a tapasztaltakba. Bár én sem rendelkezek a bölcsek kövével, s még tuti receptem sincs a hosszú és boldog kapcsolat eléréséhez. Meg sem próbálom pontokba szedni, hogy mik a feltételei egy ideális partnerkapcsolatnak. Mert valóban igaz, hogy két ember munkája a boldog együttlét, de akármennyire is megvan a kölcsönösség, a bizalom az (agyoncsépelt, de annál is fontosabb) őszinteség, ha nincsenek a pár mögött támogató kezek. Vajon gondoltunk már arra, hogy mennyire befolyásolják egy-egy kapcsolat, akár barátság, akár szerelem kimenetelét már a közvetlen ismerősök, családtagok, barátok véleménye, netán szúrós megjegyzése is?! Akármennyire is sokan mondják, hogy „engem nem érdekel, rólam lepereg”, tudat alatt tovább mozognak az aprócska gondolatok, s nem egy kapcsolat futott már zátonyra éppen azért, mert a közvetlen baráti köre vagy családja ilyen irányba vitte el. Nemcsak a média, a külső vizuális ingerek felelősek kapcsolataink minőségéért, hanem mindnyájan azok vagyunk. Rajtunk is múlik, hogy családtagunk, barátunk párkapcsolata milyen irányban halad!
S Ti hogy látjátok?
