Remélem, már ti itt mind kedves látogatók, hallottatok és olvastatok DIVINITY blogot! Nem csak azért mondom ezt, mert ritka értékes blogról van szó, hanem azért is mert ha beleolvastok nagyon aktuális és abszolút Krisztusi megközelítésben gondolkozhattok közösen az íróval Szabados Ádámmal. Ajánlom minden napra akár!
Néhány héttel ezelőtt megjelent nálunk egy rövid riport a Keresztények a melegekért mozgalom egyik alapítójával, mely interjúban arról beszélt riportalanyom, hogy a keresztény kultúrának nagyon fontos Krisztus azon szemléletét előtérbe helyeznie, melyben Ő minden cselekedete előtt előbb szeretett, és befogadott (vonatkoztatva ezt a meleg társadalomra).
A témában viszont érdekes fordulatott hozott Szabados Ádám álláspontja, vagy inkább kérdés felvetése, melyet egyik friss blog bejegyzésében olvashattok. Az egyház részeként, fontosnak tartom én is, hogy újra és újra lelkiismeret vizsgálatot tartsunk és hogy szembenézzünk tévedéseinkkel és bűneikkel. Viszont az a tény, hogy Istennek meghatározott terve van a családdal, a nemiséggel és szexualitással, nem lehet vita tárgya. Különbséget kell tennünk az elnyomottak befogadása és azon tévedés között, hogy legitimizálunk valamit, ami Isten tervével nem azonosítható. Ezért is tartottam fontosnak, hogy ide idézzem nektek a Divinity blog szóban forgó bejegyzését, mely azon túl, hogy nagyon igaz evangéliumi kérdéseket feszeget, bizony sarokpont kell hogy legyen ezen friss mozgalom tagjai számára is. Íme:
"A Keresztények a melegekért csoport a Pride-on tett hitvallást arról, hogy Jézus szereti a „melegeket”. A felvonuláson részt vett a szombathelyi Golgota gyülekezet lelkipásztora is (feltételezem, hogy nem felekezete támogatásával), aki blogjában beszámolt erről, megfeddve bennünket, akikből ez a lépés erős ellenérzéseket vált ki. Gondolom, az egyetnemértésünk is része annak a „vérgáz” hozzáállásnak, amit az egyház a „melegek” felé mutat („egyszerűen nem szeretik a melegeket”). A csoport törekvése lehetne akár egészen jó és biblikus is, hiszen Jézus valóban együtt evett megvetett vámszedőkkel és prostituáltakkal, és akik megbotránkoztak ezen, azok éppen a farizeusok voltak, akiket Jézus a legtöbbet korholt. Vajon hogyan máshogy lehetne legegyértelműbben kimutatni a „melegek” iránti szeretetet, ha nem úgy, hogy elmegyünk közéjük? (Felvet persze néhány kérdést, hogy ún. progresszív keresztényeknek miért mindig ez a missziós cél jut mostanában eszébe, de ezt most tegyük zárójelbe.)
A mostani helyzet kézenfekvő olvasata (legalábbis ha túltesszük magunkat a jóhiszeműségünket beárnyékoló gyanún, hogy a „melegek” felé végzett ilyetén „misszió” talán nem is a megvetettekkel való azonosulást, inkább a nyugati kultúra épülő új erkölcsi piedesztáljára való felkapaszkodás szándékát jelzi) az, hogy Balatiék elmentek a bűnösök közé, és ezért a mai kor farizeusai (a hagyományos, konzervatív keresztények) megszólták őket, mint annak idején Jézust, a bűnösök barátját. Ebben az olvasatban ők megigazulnak, a hagyományos, elzárkózó, másokat erkölcsi magaslatról elítélő konzervatív keresztények pedig meszelt sírokként süllyednek alá, rejtegetett halott csontjaikkal együtt. Jézus és az emberszerető Isten szemében mindenképp, hiszen ez a mindenkori farizeusok sorsa.
Nézzük meg, hogy helyes olvasata-e ez a történetnek. Már az elején kicsit tompítja a csoport céljainak hitelességét, hogy miközben az egyház nevében a melegek felé akarja Jézus szeretetét mutatni, olyan tagok fémjelzik, mint a Kincses Marcell álnéven publikáló gyakorló homoszexuális volt ifilelkész, akinek a történetét véletlenül nem csak tőle tudom, hanem azoktól is, akik éveken keresztül szeretettel tanácsolták és türelemmel hordozták őt. Tehát nem egészen arról van szó, hogy keresztények elmennek a „melegekhez”, hogy megkövessék őket, hanem inkább arról, hogy „melegek” elmennek a keresztények nevében, hogy kiálljanak maguk és életmódjuk mellett. (Tulajdonképpen maguktól kérjenek bocsánatot mások nevében.) Ezzel véletlenül sem azt akarom mondani, hogy a csoport minden tagja saját neméhez vonzódik (tudtommal Balati például nem), de Marcellék miatt jelentősen megváltozik a történet optikája.
Ezen most mégis túllépek, és javaslok egy tesztet annak eldöntésére, hogy tényleg hasonló esetről van-e itt is szó, mint akkor, amikor Jézus együtt evett a prostituáltakkal és vámszedőkkel. Ismerjük el, hogy abban a történetben Jézus valóban kihúzta a gyufát a vallási vezetőknél, olyan tabukat döntögetett, melyek akár a Pride-on való részvételhez is mérhetőek. A saját szentségüktől eltelt farizeusok nem tudták kezelni a helyzetet. Vajon Jézus igazolja a paráznaságot és a lopást?! Jézus a bűnösök oldalán áll?! Ugye, éppen ez a kérdés hangzik el a Pride-on masírozókkal szemben is. Igazolják a homoszexuális életmódot? Mellettük állnak, nem Isten parancsolatai mellett?
Vajon mit válaszolt Jézus a méltatlankodó farizeusoknak? A következőket: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” (Lk 5,31-32) Jézus tehát nem áll a farizeusok mellé. Igazaknak nevezi őket, de világos az üzenete: ők magukat tartják igaznak, Jézus nem tartja őket igazaknak. Nekik azért nincs szükségük orvosra, mert nem gondolják magukról, hogy betegek lennének. Az orvos csak azoknak tud segíteni, akik tudják magukról, hogy betegek és igénylik a gyógyulást. Jézus a farizeusokat kárhoztatja, és azokat emeli fel, akik vágynak az ő gyógyító, bűnbocsátó szolgálatára. Azokat, akik nem csak azt tudják, hogy az emberek megvetik őket, hanem azt is, hogy bűnbocsánat nélkül végleg elvesznek. A bűnösöket emeli fel, és azoktól távolodik el, akik igaznak tartják magukat. Az alázatosokat felmagasztalja, a büszkéknek ellenáll. Ezért voltak nagy számban volt vámszedők, paráznák és homoszexuálisok a korai gyülekezetekben (pl. 1Kor 6,11).
A teszt, amit ajánlok, tehát a következő. Vajon Balati és társai el tudják-e mondani a következő mondatot azokról a „melegekről”, akik közé elmentek Jézus feltétel nélküli szeretetét demonstrálni, és el tudják-e mondani akár ott, közöttük is, mint Jézus a paráznák és vámszedők között, fülük hallatára: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttünk ki a Pride-ra, hogy az igazakat hívjuk, hanem a bűnösöket megtérésre.” És egy ehhez kapcsolódó másik kérdés: vajon a P R I D E felvonulói között hányan gondolták azt, hogy ők betegek és bűnösök, és hányan akarták éppen ennek ellenkezőjét világgá kürtölni? És vajon mire kaptak bátorítást a Keresztények a melegekért csoport tagjaitól? Mindenkinek világos, hová akarok kilyukadni?"