Ugye tudtad, hogy a shoeshine.hu-n van Csendes sarok. A jobb oldalon csekkolhatod! Hogy mi ez, és hogy ez minek van? Azt megtudhatod itt. A lényeg, hogy az igencsak pezsgő hétköznapokban nagyon nehéz elcsendesedni, ezt én is tudom. Nekem is nehéz sokszor rávenni magam az imára. De azt is tudom, hogy képes vagyok ezen változtatni! S talán együtt még könnyebben megy.
Szóval, van nekünk egy ima-sarkunk, mely most új ponttal bővült. Ez pedig a Jezsuita examan.
A Szent Ignác-i examen a szerető figyelmesség imája. Kerete rendkívül egyszerű: napunk egy alkalmas időpontjában elcsendesedünk, és visszatekintünk az előző examen óta eltelt időre. Lényege a bennünk működő erők, belső megmozdulások mérlegelése, kiértékelése. Az examen gyakorlata azt szolgálja, hogy megérezzük, megtaláljuk Istent önmagunkban, teljes emberi személyiségünkkel odaforduljunk Istenhez.
A Szent Ignác-i examen – ahogy a latin eredetű szó sejteti is - egyfajta lelkiismeret-vizsgálat. Olyan folyamat, amelyben kifejeződik a jó és a rossz, az értékes és értéktelen elkülönül egymástól. Mégsem a múlton való rágódás, nem turkálás bűneink között, nem az önvád gyakorlása, hanem a valóságunk, Istennel való kapcsolatunk hálás tudatosítása. Ha Ignác napi imádságának lerövidítésére vagy akár teljes elhagyására kényszerült is, az examenről sosem mondott le. Egyszer megkérdezték tőle, vajon hogyan érintené a jezsuita rend feloszlatásának híre. Azt válaszolta: a „negyedóra” után biztosan teljesen megnyugodna és visszanyerné lelki egyensúlyát. Pedig a rend megalapítása életének egyik legfőbb műve volt.
Egy examen rendes körülmények között 15 percig tart, és jellegzetes időpontja az este. Szent Ignác a reggeli napindításnál és délben, ebéd környékén is ajánl egy-egy vissza- és előretekintést. Érdemes kikísérleteznünk, hogy melyek a számunkra alkalmas időpontok, mennyi időt szánunk a gyakorlatra, és milyen módon végezzük.
Az examen gyakorlása abban segít, hogy megtanuljunk növekvő figyelemmel élni. Az eltelt időszak eseményeire úgy tekintünk vissza, mintha egy filmet néznénk. Nem akarjuk megváltoztatni és megmagyarázni azt, ami volt, egyszerűen szemléljük Isten szeretetének fényében. Az események és történések csak támpontok. Arra érdemes figyelnünk, mi az, ami hatott ránk, és hogyan érintette érzelmi életünket. Érzéseink, kedélyállapotunk, apró indulataink a mérvadóak. Ezeket a belső megmozdulásainkat érdemes aztán alaposan megvizsgálni, megkülönböztetni: melyek és hogyan vezettek Isten, a szeretet felé, és melyek az önzés, a szeretetlenség felé. A megkülönböztetés gyakorlásával kifejlődhet bennünk az egyre biztonságosabb ráérzőképesség, amivel felismerhetjük saját életünkben a jó működését és a romboló tendenciákat. Csak a megkülönböztetés után fontolgatjuk cselekedeteinket: hogyan feleltünk ezekkel Isten vonzására.
Köszönjük ezt jezsuita testvéreinknek!
