Hogyan lehetséges, hogy egy korábban hét évig hajléktalanként élő férfi és pánikbetegséggel küzdő felesége Március 8-án egy Albaca kávézót nyit Győrben?
Kezdeném Andraschek László történetével, ami rendkívül tragikus és tanulságos egyben. László hét testvér közül volt a legfiatalabb. Alkalmanként mezőgazdasági gépek szerelésével foglalkozott, majd alkoholizmusa miatt kidobták a családi házból, hátha tanul a leckéből és megjön az esze. Hadd osszam meg a gondolataimat ezzel kapcsolatban, annyira tanulságos ez a történet, annyira tisztán látható, hogy Isten hogy segít bennünket, ha hozzá fordulunk, és őt választjuk, és miért nem tud segíteni, ha elfordulunk tőle.
László az alkoholt választotta és ezzel elfordult Istentől. Nem arra törekedett, hogy összeszedje magát, hanem öngyilkos akart lenni, de a kötél elszakadt és néhány nappal később egy árokban ébredt lefagyott lábbal, amit amputálni kellett. Az öngyilkosság, bár sokszor nagyon vonzó „megoldásnak” tűnik, nem az. Az öngyilkosság valójában az Istentől való teljes elfordulás. Onnan nincs visszaút, nem tehetsz jóvá semmit, egy végleges döntés. De ha feladatod van, akkor nem hátrálhatsz meg, azt be kell teljesíteni. Ha nem ezt teszed, csak tovább ronthatsz a helyzeteden és egyre nehezebb lesz megvalósítani Isten tervét. László az Isten akaratát józanul, a szülőkkel jó kapcsolatot ápolva is teljesíthette volna. Az, ami történt vele, nem Isten büntetése, hanem a rossz döntéseinek következménye. Ezzel nem ítélkezni vagy bírálni szeretném, csak az ő példáján keresztül bemutatni a számomra világos tanulságokat.
Elvonókúrákon vett részt és pár év múltán egy szociális munkáson keresztül megismerte Anikót, aki pánikbetegként nevelte gyermekeit. Összeházasodtak és László dolgozni kezdett, újságot hordott ki. Nagyon keveset kerestek, hiteleket halmoztak fel és a hátralékok miatt a szolgáltatók gyakran elzárták a gázt, villanyt, vizet. Már majdnem a végrehajtó kezeibe került a lakásuk, amikor nyertek a lottón. István Isten előtt házasságot kötött, normális életet akart, munkát vállalt, küzdött és mivel megtette a saját részét, Isten hozzá tette a többit. Bő félmilliárd forintot nyertek a lottón. Milyen elgondolkodtató, hogy valóban csak a pénz hiányzott a normális élethez? Pedig sokszor halljuk, hogy a pénz nem boldogít. Tulajdonképpen én is úgy gondolom, hogy hozzáállás kérdése a normális élet, és ha a pozitív hozzáállás megvan utána az anyagi gondok is megszűnnek.
Vajon hány utcán élő értékes testvérünk van, akiket sokan megbélyegeznek és lenéznek? Nem gondolkoznak el azon, hogy ők ugyanolyan emberek mint bárki más és ők is szeretnének normális életet élni vagy valami szépet alkotni, csak nem volt meg a szükséges segítség és az utcára keültek, valamiért félresiklott az életük. Talán nem szerették őket eléggé, és magukra hagyták őket. Ha én kerülnék olyan helyzetbe, azokkal az adottságokkal, talán én sem tudnék másképp tenni. Fontosnak tartom, hogy amennyire lehet, felkaroljuk őket, és foglalkozzunk velük. Én ezért minden héten járok ki hozzájuk. Nem is gondolnátok, hogy diplomás emberek és írók is rejtőznek az ápolatlan külső mögött.
Milyen tiszteletre méltó, hogy László és Anikó, akik már olyan sokat nélkülöztek, a lottó nyereményüket nem elherdálták és nem csak magukra költötték, hanem másoknak teremtettek valami jó dolgot. Itt nem csak a kávézóról van szó, annál sokkal többről. A példamutatásról és gondolatébresztésről, hogy más szemmel nézzünk ezután az utcán élőkre vagy a pszichés betegekre, hogy ne ítélkezzünk, és ne írjunk le senkit, csak a múltja vagy az aktuális élethelyzete miatt. Nagy lecke ez azt hiszem mindenkinek.
A különleges finomságokból származó bevételt a pár egy alapítvány létrehozása révén a nehézsorsú és szenvedélybeteg emberek megsegítésére fordítja. A kávézó nyitó napján becsületkasszás fizetési lehetőséggel várták a vendégeket és a bevételt a beteg fiatalok zenei oktatásának támogatására ajánlották fel. Nem felejtették el, hogy honnan jöttek és azt sem, hogy nem kaptak kellő segítséget a talpra álláshoz. Ezt az elmaradt segítséget szeretnék most másoknak megadni. Tiszteletreméltó és példamutató a magatartásuk. Hogy mennyire kifinomultak ezek az emberek, arról az is tanúskodik, hogy a kávézóban különböző alkotóművészek kiállítása látható. Tehát tényleg olyan igényekkel rendelkező emberek, mint bárki, akinek van hol lakni vagy jobb anyagi háttérrel rendelkezik.
Összefoglalásképp csak annyit írnék, hogy próbáljuk ezt a saját életünkre is alkalmazni és tanulni ebből, mert mindenki ember és mindenkire igazak a törvényszerűségek és nincs köztünk különbség. Tekintsünk másképp egymásra!
