Kádas Richárd hatodéves lelkészhallgató a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. Képzésének gyakorlati részét Németországban tölti, ennek apropójából kerestük fel, hogy meséljen egy kicsit a kinti életéről.
Mit tartasz fontosnak elmondani magadról?
1990 április elsején születtem. Tyukodon töltöttem a gyerekkoromat, majd a Debreceni Református Gimnáziumba jártam. Most pedig 6. éves vagyok teológus-lelkész szakon a DRHE-n. Ebben a két szemeszterben pedig külföldön, Heidelbergben, Mainzban és Frankfurtban töltöm a segédlelkészi szolgálatomat, ami a képzésünk gyakorlati része a 6. évben.
Miért éppen Németországot választottad?
Az egyetemnek van egy kiépült kapcsolata ezekkel a gyülekezetekkel, és minden évben küldenek ki egy segédlelkészt. Az egyik tanárom kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem hozzá, én pedig szeretem magam kipróbálni különböző helyzetekben. Voltam már kint ösztöndíjas Németországban, ismertem már ezeket a gyülekezeteket. Azt gondoltam, hogy ez bizonyos előnyt jelent a pályázat során. Úgyhogy pályáztam. És most itt vagyok.
Mi a feladatod pontosan segédlelkészként?
Három gyülekezetben tartok Istentiszteleteket. Ezen túl beindítottunk Frankfurtban és Heidelbergben egy-egy Biblia-kört, továbbá feladataim közé tartozik a családlátogatás, lelki gondozás, valamint természetesen a temetés, esketés, keresztelés. Ugye ezek magyar református gyülekezetek, így a német evangélikus egyházzal való kapcsolatépítés is feladatom. Szóval a munkám elég sokrétű. Meghívnak nemzetközi istentiszteletekre is. Egyházi programokra is. Ez a hatodik évem, így van egy mentor lelkészem, akivel mindent meg tudok beszélni, azonban főképpen csak skype-n és telefonon kommunikálunk, mert messze lakik, de igyekszünk minél többször személyesen beszélni.
Részt veszel ifjúsági csoportok életében is?
Igen, mivel egy evangélikus alapítványi kollégiumban lakom, kérték is a vezetők, hogy kapcsolódjak be a munkába, vegyek részt a közösségi, szociális alkalmakon. Itt is szoktam áhítatokat tartani, meg igyekszem bekapcsolódni a programokba. Január 16-án például prédikálok a kollégium által szervezett újévi Istentiszteleten. Ezen kívül Heidelbergben van cserkészet is. Igyekszem ott is minél aktívabb lenni. Hangsúlyos célunk ugyanis az igei alkalmakon túl a közösségápolás, a magyarságtudat erősítése.
Miben más a kinti magyar gyülekezet az itthonihoz képest?
Mivel az itteni közösségek diaszpóra jellegűek, havonta egyszer van Istentisztelet, de utána mindig van szeretetvendégség. A közösségek is nagyon képlékenyek és sokrétűek, egyáltalán nem homogének, vannak más felekezetűek is, van, aki csak fél évre jön ki, de ez idő alatt is keresi a gyülekezeti alkalmakat, van, aki már húsz-harminc éve él itt, vagy 56-ban menekült. A mainzi és a frankfurti gyülekezeteknek jelenleg nincs állandó lelkésze. Bár vannak magyar iskolák, de csak hétvégéken, szóval nincsen klasszikus értelembe vett oktatás sem. Ami a hitoktatást illeti, egy konfirmandusom van Frankfurtban, de ő már korábban is részt vett konfirmációs előkészítő alkalmon.
Hogy telik egy napod?
Változó. Vasárnap általában sokat utazok. A hétfő a pihenőnapom, a segédlelkészi teendők mellett vannak óráim is a Heidelbergi Egyetem Teológiai Fakultásán, csütörtökön délelőtt Heidelbergben a városi diakóniában tevékenykedem, mint önkéntes. Van egy missziós kápolna és a közelben egy kávézó, ahol potom áron lehet kávét és süteményt kapni. A fő vendégkör az idősekből, hajléktalanokból, a környékbeli szociális otthonok lakói közül kerül ki, adunk nekik egy kávét, egy süteményt, beszélgetünk velük, mint önkéntesek, meghallgatjuk az örömüket, bánatukat. A többi napon készülök, az igei alkalmakra, tanulok, szervezési, adminisztrációs dolgokat végzek, családot látogatok. Igyekszem olvasni, képezni magam, illetve legalább egyszer a héten sportolok is.
Mikor és hogyan döntötted el, hogy lelkész leszel?
Van egy lelkész ismerősöm, a családunk jó barátja, másrészt jóban voltam és vagyok a lelkészemmel, akinél konfirmáltam. Nagyapám több mint 70 évig volt görög katolikus kántor, ez is nagy hatást tett rám. Ugye a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába jártam, ott meg aztán pláne értek benyomások. Kollégista voltam és nem a legjobb gyerek, majdnem kirúgtak elsőben. Aztán elgondolkodtam, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel. Számomra inkább folyamat jellegű volt a döntéshozatal, de elmondhatjuk, hogy még a gimiben döntöttem el, hogy lelkész szeretnék lenni. Úgy, hogy mellette láttam és látom a hivatásnak a szép- és az árnyoldalait is. Szerintem fontos egyfajta lelki egyensúlyra törekedni, s megtartani, hogy az ember ne vállalja túl magát. Úgy vélem, így megelőzhető a kiégés. Ehhez pedig jó fizikális, lelki és szellemi kondícióban kell lenni.
