Házasodni vagy nem házasodni? Gyereket vállalni vagy nem vállalni gyereket? Fiatalon házasodni vagy inkább még várni? Kérdések, amelyek mindannyiunkat körbelengenek onnantól kezdve, hogy először kezdjük el kapiskálni az érintett fogalmak lényegét.
A család a mindenkori társadalmak pillére, megtartó ereje. A békésen együtt élő, jól működő családok tartják meg a társadalmat. Ezért is olyan fontos és vitatott kérdés a család fogalmának jelentése és alakulása a különböző évszázadok során. Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy a családmodell folyamatosan változik a tudomány, a technika és a kultúra alakulásával párhuzamosan. Visszaemlékezve a saját gyermekkorunkra, azt láthatjuk, hogy nagy a szakadék aközött, ahogy szüleink vállaltak minket és aközött, ami a mai általános hozzáállás. Arról nem is beszélve, hogy az iparosodás előtti vagy akár az 50-es évek Amerikájának családmodellje mennyire eltér attól, ami ma a világban normálisnak számít.
Napjainkban teljesen elfogadott, ha a nő és a férfi előbb önmagát igyekszik megvalósítani; karriert, egzisztenciát épít, majd ha úgy érzi, akkor 30 éves kora körül elkötelezi magát, ezt követően pedig talán még egy-két gyereket is vállal. Sokan azt gondolják, hogy a baj itt kezdődik. Szerintem azonban sokkal nagyobb az a probléma, amikor azokat a fiatalokat, családokat nem fogadja el a környezetük vagy a társadalom, akik mindennek ellenére a hagyományos családmodellt támogatják és élik meg.
Abban a korban amiben élünk nem az a szokványos, hogy valaki huszonévesen elkötelezi magát egy életre és felelősséget vállal. Mégis vannak, akik úgy gondolják, hogy nem feltétlenül kell előbb önmagukban célt érniük. Ha megtalálták azt, akit társuknak éreznek, nem futnak még évekig magányos köröket, hanem elkötelezik magukat egymás mellett és onnantól kezdve egymást támogatva élik az életüket.
A Biblia azt mondja: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.” – 1Mózes2:24. Egy másik helyen pedig: „Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: "Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!" és: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!" A második ez: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” – Márk 12:29-31. Szintén egy másik helyen pedig: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” – János 15:12
Úgy, ahogyan Krisztus is az embereket jött el szolgálni ebbe a világba, úgy nekünk is hasonló a feladatunk és a szeretetét egy olyan formában is továbbítanunk kell, ami egyedül nem lehetséges. Amikor egy férfi és egy nő Isten színe előtt egybekel, nem csak az ő életükön érvényesülnek azok az áldások, amelyeket Jézus a házasságba lépőknek ígért, hanem a gyermekeikén is. A család az a közeg, amely biztosíthatja számunkra az önzetlen krisztusi szeretet kiteljesedését.
Bár az én közvetlen környezetemre nem jellemző a családalapítástól való félelem, az viszont igen, hogy rendkívült spekulatív mérnöki pontossággal próbálják megállapítani, hogy mikor is lesz minden körülmény adott és ideális a házasságba lépésre, gyermekvállalásra. Érdemes-e erre várni?
Egy embercsoport sikerét három tényező befolyásolja: szövetség, kapcsolat, tevékenység. Ezek mind olyan tényezők, amelyek a családban fejlődhetnek ki leginkább. Továbbá kutatások bizonyítják, hogy akiknek rendezett a magánéletük, nagyobb arányban érnek el sikereket az élet egyébb területein is, hiszen a plusz energiájukat nem kell arra áldozniuk, hogy a magánéletüket próbálják rendbe szedni. Nem is beszélve a már fentebb említett kiteljesedésről, amit csak akkor élhetünk meg igazán, ha már nem önmagunkért, hanem másokért élünk.
Én személy szerint úgy gondolom, mint ahogyan általában „az élet nagy kérdéseiben”, a válasz itt is Istennél keresendő, aki mindenkinek személyesen tud tanácsot adni.